A banán a nyugati világban a jólét alapköve, a gyermekükről gondoskodó szülők jóbarátja. Nincs nélküle szupermarket vagy sarki zöldséges. A banán gyakran olcsóbb, mint a hazai gyümölcs. Valódi árát a távoli ültetvényeken dolgozók fizetik meg. A permetszertől bűzlő ivóvíz szaga, a betegen született csecsemők, látáskárosult ültetvényi munkások hangja nem ér el a gyümölcspultig!

Míg korábban csak téli gyümölcsként emlegettük, az elmúlt néhány évtized alatt a banán hazánkban is egész évben elérhető, megkerülhetetlen gyümölccsé vált. Tagadhatatlan előnye, hogy minden évszakban kapható, megbízhatóan egységes íze van, nem kell megmosni (De igen!!! Fati Ma), kézzel hámozható, törhető, leve nem fröccsen, húsa a ruhán nem hagy nyomot (Ez se biztos. Fati Ma). Egy szó, mint száz: „tökéletes” uzsonna, a gyümölcsvilág hamburgere. Ennek megfelelően a banán a világ legkeresettebb gyümölcse: vásárlók milliárdjai a világon évente több mint 10 milliárd angol fontot (kb. 3600 milliárd forintot) költenek banánra. A rizs, a búza és a kukorica után a banán a legtöbbek által fogyasztott élelmiszer.

A banán számos latin-amerikai és karibi állam elsőszámú exportcikke. Ecuador exportbevételének 10%-a banánból származik, a törékeny dominikai gazdaság 60%-át a banántermesztés biztosítja – írja a babán- és ananásztermesztők jogaiért küzdő Bananalink brit nonprofit szervezet. A banántermelő országokban a gyümölcs több mint 400 millió ember számára alapvető bevételi- és élelemforrás. A nemzetközi banánkereskedelem 75%-a maroknyi, zömében amerikai, illetve multinacionális óriáscég (a Dole, a Del Monte, a Chiquita, a Fyffes és a Noboa) kezében összpontosul. A folyamat legnagyobb hatalmú szereplői azonban mégsem ők, hanem a kiskereskedők, azaz a szupermarketek. A szupermarketek komoly profitra tesznek szert azzal, hogy fenntarthatatlanul alacsony árat fizetnek a közvetítőknek.

Egy brit kimutatás szerint a banán ára a kenyér és a tej árához hasonlóan fontos mértékként szolgál az árérzékeny vásárlók számára annak megítélésében, hogy melyik szupermarketben érdemes vásárolni. Emiatt a banán alacsony ára az élelmiszeráruház-láncok sikerének záloga. És ők jól tudják ezt. A hagyományos banánexportáló gazdaságok helyzetét új szereplők megjelenése is nehezíti. A világ két legnagyobb banántermesztője, India és Brazília együtt a világkereskedelem majd’ dupláját termesztik. Az itt termő banán nagy részét azonban országon belül el is fogyasztják. A banánexportáló országok egy részében az eszközök széles skáláját bevető szakszervezet-ellenes banántermesztő lobbi munkája nyomán alacsony az érdekképviselet. A legrosszabb körülmények között talán a guatemalai banánültetvények munkásai dolgoznak, a szakszervezeti aktivisták pedig fizikai erőszaknak vannak kitéve, nem ritkák a gyilkosságok sem. Costa Ricában a banántársaságok az ő markukból evő üzemi bizottságokat hoztak létre ezzel lehetetlenítve el a valódi, alulról kezdeményezett szakszervezet kialakulását. Ezek a bizottságok készséggel írnak alá a bérekre és munkakörülményekre vonatkozó, a munkásokra nézve hátrányos következményekkel járó megállapodásokat, amelyeket az ültetvényesek kollektív megállapodásként lobogtathatnak a világ felé.

Az 1970-es, 80-as években banánültetvényen dolgozni megbecsült munkának számított, a keresetek a többi mezőgazdasági munkához hasonlítva magasabbak voltak. Mára azonban a szupermarketek között véget nem érő árharc miatt a banán átvételi ára, s ezzel a termesztésére fordított költségek is fenntarthatatlanul alacsonyra süllyedtek. A banánültetvényi munkások nagy része mára nem keres többet napi 400 forintnak megfelelő összegnél. A monokultúrás termesztés következtében a növények érzékenyebbek a betegségekre. Az ültetvényeken a tökéletesen ép, egészséges gyümölcsök előállítása érdekében egyre több rovarirtó- és gombaölőszert használnak. Mivel a banántermesztés ma is élőmunka-igényes folyamat, az ültetvényeken sok a munkás. Így a gépek valójában a munkásokat (is) permetezik – olvasható a makefruitfair.org jelentésében.

Néhány országban, így Costa Ricában, törvény írja elő, hogy a munkások permetezéskor nem tartózkodhatnak a földeken, ám a törvényt a munkavezetők nem tartják be. Mivel a munkások és családjaik barakkjai az ültetvényeken állnak, a rendszeres permetezés beborítja otthonaikat, szennyezi veteményes kertjeiket, ivóvizüket. A munkások a csomagoláskor, a gyümölcsök lemosásakor szennyeződött vizet is gyakran hasznosítják a ház körül. Amit a permetből nem marad sem az embereken, kunyhókon, sem a banánleveleken, az a talajba és onnan az élővizekbe kerül. A vegyszerkoktél károsítja a szemet, depressziót, légzőszervi problémákat, bőrbetegséget, meddőséget, vetélést, rákot okoz. A Costa Rica-i Nemzeti Egyetem kutatása szerint a banáncsomagoló üzemekben dolgozó asszonyok között az országos átlagnál kétszerte gyakoribb a leukémia, gyakrabban hoznak a világra sérült gyermeket. Az ültetvényeken ritkán van orvos, s ha van is, munkáltatója érdekeit védve nem szívesen igazolja a betegség és a permetszerek közti összefüggést.

Hogy ezek után is tiszta gyümölcs-e a banán, hogy ilyen-e a tökéletes uzsonna – mindenki maga döntse el.

A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg a tudatosvasarlo.hu-n.